2021-ben nem vitt rá a lélek, hogy évértékelőt írjak, nem olyan volt az az év, amire szívesen visszaemlékeztem volna és tépegettem volna fel a sebeket. 2022 már egy fokkal jobb volt, egészen február 24-ig, amikor Oroszország megtámadta Ukrajnát. Döbbenetesen gyorsan hozzászokott mindenki a tényhez, hogy a szomszédban háború dúl, pláne miután az ukránok kemény ellenállásának hála elmúlni tűnt a veszélye annak, hogy szomszédok leszünk Oroszországgal. Végtelenül elszomorít, mennyire beette magát az országba az orosz propaganda, és mennyire sokan észre sem veszik ezt. A háború azért is különösen fájó, mert jártunk Ukrajnában, láttuk például a nagy nehézségek árán visszaszerzett Herszon környékét, ahol mindenhol EU-s zászló lobogott, a vörös csillagokat átfestették, Vilkovoban ukrán színű volt a bácsi biciklijétől kezdve még a macskakő is, és békegalambra cserélték az egykori Lenin szobrot. Ezek az emberek rohadtul nem akarnak Oroszországhoz tartozni, és aki mást mond, az hazudik. Szóval a háború eléggé rányomta a bélyegét az egész évre – az a bizonytalanság, ami a covid végével megszűnni látszott, a háborúval visszatért.

Mivel 2021 végén nem írtam listát arról, milyen terveim voltak az évre, a 2020-as összegzőmhöz kell visszanyúlnom. Ott voltak pontok, amik érthető okokból nem valósultak meg, de olyanok is, amik megvalósulhattak volna.

Tudatos pénzügyi terv szerint költeni.
Egyértelműen sokkal tudatosabbak vagyunk pénzügyileg. Két éve még a közelében sem jártunk ennek, most már vannak megtakarításaink, és ha hirtelen elveszítenénk a munkánkat mindketten, nem halnánk éhen jó ideig. El lehetne még jobban elmerülni ebben a témában, portfóliót építeni meg okosan kamatoztatni a félrerakott pénzt, de legalább már elindultunk az úton.

Folytatni a kéktúrát. Idén jó lenne legalább a táv felét megtenni.
2020 decemberében a táv 20%-ánál tartottunk, 2021 év végén pont a táv felénél, 2022 év végére a kéktúra 68%-át tettük meg – 193 km-t túráztunk egész évben, a Rozália téglagyártól a Bableves csárdáig. Lehetett volna több is, de az utazások miatt kevesebb szabad hétvégénk volt. Szép és emlékezetes túráink voltak, átvágtunk a Pilisen, jártunk télen a Dobogókőnél, aludtunk a Nagy-Hideg-hegyen, caplattunk dagonyában a Cserhátban.

Amint lehet, utazni. Vár Észtország!
2021-ben és 2022-ben is voltam Észtországban, szóval ez már tényleg hagyomány. Az mindenesetre előrelépés, hogy végre sikerült majdnem annyit utazni, mint a covid előtt.

Jártam:

• Londonban Fox családjánál.
• Zürichben céges úton.
• Dániában jóanyámmal.
• Szlovákiában a szádelői szurdokban.
• Észtországban Bogival biciklitúrán.
• Horvátországban koraőszi nyaraláson.
• Bécsben Princess Chelsea koncerten.
• Stockholmban karácsonyi vásározni.

Egész szép kis lista, bár kevés új helyet fedeztünk fel, sok volt a visszatérés korábban meglátogatott helyekre.

Makramézni még többet.
Időszakosan tör rám a makramézás, és jellemzően a téli hónapokban. 2022-ben tartottam két makramé műhelyt KÖMT-ön, szerintem ezzel a makramékarrierem csúcsára értem. Elkezdtem egy új hobbit is, a kötőkeretes kötést, amit ugyanezen az őszi találkozón tanultam meg, és azóta is nagyon lelkesen csinálom. A poén, hogy bárkinek mesélek róla, ő is rákap, Fox egy életre elegendő sapkát kötött már.

Vezetni, vezetni, vezetni. Kell a rutin.
A vezetéssel úgy vagyok, hogy ha kell, akkor megyek, de nem várom különösebben. Amikor már vezetek, általában élvezem, de nem ez a kedvenc elfoglaltságom. Jártam már elég sok helyen, az autópályák közül is megjártam már az M1, M3, M5 és M7-est is, idegenhonban is -jó, pár kilométert vezettem csak Szlovákiában, de akkor is!

Megtalálni a lelki békém. Most nagyon nem lelem.
Ez azért nagyjából helyreállt.

Sportolni.
A légtorna továbbra is megvan, igyekszem hetente legalább egyszer eljutni edzésre – továbbra is a karika a kedvencem, a tissue-t nem bírtam annyira megszeretni. Rudazni is jártam egész évben, bár november végével volt egy kis kihagyás év végéig, mert az edzőm külföldre költözött, és új helyet kellett keresnem. (Azóta találtam egyet a közelben.) Májusban volt egy biciklis balesetem, rámkanyarodtak a Blahánál, de szerencsére csak estem egy nagyot – azóta bár bringázok, volt egy időszak, amikor ódzkodtam tőle. Futni voltam néha, leginkább versenyeken, de teljesen nem épült bele a mindennapjaimba. Viszont a Balatont átúsztam, amire nagyon büszke vagyok.

Befejezni a régi posztok frissítését.
Hatalmas szégyen, de ezzel még mindig nem végeztem. Igyekszem majd rá időt keríteni idén.

Automatizált tesztelést megtanulni.
Ezzel sehol se tartok, és kezdek lemondani róla. A munkahelyemen nincs rá igény, úgy meg nem sok értelme van megtanulni, ha nem tudom használni.

Folytatni a nyelvtanulást.
Észtül tanulok továbbra is, a német most háttérbe szorult. A projektemen a fejlesztők nagy része portugál, akik nem beszélnek németül, így a projekt fő nyelve is az angol lett. Sokat felejtettem is sajnos, és nem tudom, mikor fogom megint aktívan használni.

Írni.
A blogomat írtam leginkább meg Lassi-cikkeket, mást nem nagyon.

Lejönni a facebookról.
Nehéz, mert ha inaktiválom a profilom és csak a Messengeren maradok, akkor egy rakás MTT-s hírről lemaradok, és a szervezések nagyjából is kimaradnék. Arra kéne rászoknom, hogy nem görgetek céltalanul, hanem céltudatosan használom, de sajnos nem jutottam még el idáig.

Minimalizálni az alkoholfogyasztásom.
Hááát. Nyilván sokkal kevesebbet iszok, mint a húszas éveimben, főleg mert kevesebb időm van rá és nem is bírom annyira, de azért ha alkalom adódik rá, akkor boldogon sörözök. Egy ideje a fröccsökkel is jó barátságban vagyok, ami azért jó, mert sokkal kevesebb benne az alkohol meg a kalória is, ha gyengét kever az ember.

Mi volt még 2022-ben? Az MTT-ben a szokásos dolgokat csináltam: Lassi szerkesztés, KÖMT szervezés, Tolkien Nap. Voltam titkár egy ideig, de nem voltam túl sikeres a feladatkör ellátásában, úgyhogy inkább lemondtam.

A munkahelyem továbbra is szeretem, és a tesztelés is izgalmas. Az a mondás, hogy lehet otthonról dolgozni, de azért néha menjünk be az irodába. Hetente egyszer azért igyekszem megjelenni személyesen is, de van, hogy ritkábban megyek be. Az van, hogy ha az irodában vagyok, sokkal kevesebbet dolgozom, mint itthon, mert ha már egyszer bent vagyunk és találkozunk a kollégákkal, naná hogy kiülünk kávézni, és munka közben is gyakrabban kezdünk el bármiről beszélgetni. Szóval mindig tudom, hogy ha bemegyek, aznap nem én leszek a munka hőse.

Összességében a 2022 egész okés volt. Not great, not terrible. Az új évvel viszont már úgy vagyok, hogy nem merek semmit se jósolni, tervezni, kijelenteni. Szeretném, ha egy jó év lenne, de az elmúlt évek arra megtanítottak, hogy mindig jöhet valami fos, ami keresztülhúzza a számításokat. Úgyhogy óvatos vagyok, nincsenek nagy tervek, és ha jól alakulnak a dolgok, akkor örülök.

Idézőjelbe teszem hát a “terveket”, ezek a dolgok, amiket szeretnék idénre, aztán meglátjuk,

• Utazni, új, izgalmas helyeket felfedezni: Izlandra már van egy lefoglalózott utunk, de jó lenne túljutni a kontinensen idén.
• Sikeresen befejezni a Frontend fejlesztő képzést, amit hirtelen felindulásból elkezdtem. (Eddig tetszik.)
• Fittebbnek lenni: igen, sportolok, de az édeskevés, sokkal tudatosabban is kell mellé étkeznem.
• Ha be nem is fejezni, de haladni a kéktúrával.
• Szeretnék minden hónapban egy makramé- vagy kötőprojektet végigvinni.
• Végre nem csak blogot meg cikkeket írni.
• Jobb time management: kevesebb social média, több hasznos vagy kreatív tevékenység.
• Eldönteni végre, mik is a hosszútávú terveim és aktívan tenni értük.